A költészet napja alkalmából meghirdetett versíró pályázatunkra két kategóriában összesen 33 pályamű érkezett. A zsűri által felállított rangsor mellett, a közönségszavazás nyertesei is értékes jutalomban részesülnek. A legjobb versre küldött szavazatokat 2024. április 7-ig várjuk. (Egy IP címről naponta egy szavazatot lehet leadni).
A nyár (1.)
Itt a nyár és süt a nap,
kergetőznek a halak.
A strandon van mindenki,
szabadságát ott tölti.
A Költészet
Nem vagyok én Költő!
Elég megdöbbentő.
Nem szeretek írni,
Mert az írás uncsi!
Füstbe ment terv
Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Dühbe gurult anyám.
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Hogy hármast, amit kaptam,
Mikor javítom ki?
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Míg állni látszott az idő,
Bár a buszom haladt.
S lakásunkba toppanva…
Szembejött az anyám,
Ám pofon helyett megölelt,
S nevetve nézett rám.
Ha nagy leszek
Ha nagy leszek lesz egy lovam.
És valamit már el is határoztam.
Soha nem fogok gépezni, arról már leszoktam.
Inkább a lovammal vágtázok a szabadban!
Nyár
Uncsi már az iskola,
Engem vár a strandlabda.
Kirándulni szeretnék,
Én kincset keresnék.
Tenger partra mehetek,
Onnan ki se engednek!
Nyalnám sokat a fagyit,
Sosem csinálnék több gagyit!
Tenger
Az élet olyan, mint tenger mélye,
Hol hullámok játszanak szerteszét,
Színes hajók suhannak messze,
És a nap sugarai simogatják a földet.
Éjszakák sötétje, mint fekete posztó,
Csillagok gyémántja ragyog az égen,
Titkok rejlenek a fényben és árnyékban,
Hol a múlt meséi szárnyat kapnak újra.
A kishúgom
Nekem van egy kishúgom,
Akit úgy hívnak, hogy Bogi.
Néha kicsit idegesít,
De attól még cuki.
Szoktunk együtt játszani,
Valójában elég sokszor,
És ez egyáltalán nem ciki!
Na meg persze imádom,
Mert ő a legjobb testvér a
világon!
A nyár (2.)
Hurrá, végre itt a nyár,
Minden gyerek erre vár.
Kezdődik a nyaralás,
Csobbanás és mókázás.
A kalap
Kinéztem az ablakon
szél fújta a kalapom.
Futottam én utána
beesett a Dunába.
Ha nyugdíjas lennék
Ha nyugdíjas lennék,
Mindig ölbetett kézzel járnék,
És ha egy jó hosszat kocsikáznék,
Mindig az unokáimmal mennék,
Meg hogyha nyaralnék,
Nyilván az új kocsimmal mennék,
De ha az eső szóba jönne,
Engem aztán nem érdekelne,
Mikor besötétül az ég,
A haverokkal egy jót kocsmáznék,
És ha véletlen egy kicsit berúgnék,
Szép csendesen haza kullognék,
És otthon egy forró leves várna,
Édes anyám megcsinálta volna,
És lenne benne répa meg borsó,
Talán egy kis bors és persze só,
Habár azt már kétlem, hogy ilyenkor élne,
De ha mégis, akkor biztos már száz fölött lenne.
Mikor véget érne a vacsora,
Boldogan mennék az ágyamba,
És elszenderülnék az álmok
csodálatos világában.
Mikor újra reggel lenne,
Folytatódna ez percről percre.
Ha tudnék szeretni
Ha nem tudnék szeretni,
Talán el tudnálak feledni.
Hallgatom a víz csobogását,
És elképzelem az ő álmát.
Ez egy egyhangú élet,
Veled jobb lenne élnem.
Hallom ahogyan a madarak csiripelnek,
Nem akarlak bántani, ne ijedj meg!
Ha tudnék szeretni,
És ha lenne valaki.
neki adnám életem értelmét,
De magamat sem értem, miért.
Egyszer talán eljön ő,
És majd nem csak az égben keresem őt.
Akkor tudnék szeretni,
El sohasem feledni.
Pillanat
A nap fénye kellemesen ragyog,
S a patak, mi mellettünk oly árván csobog,
Csillog e gyönyörű szemed szép pillanat
tájképén.
Én megállok egy percre szépen
csendeskén.
Mikor rád tekintettem, szívem gyorsan és
oly hevesen vert,
Akkor rájöttem, hogy a szívemben e pillanat
szerelmet csent.
Szomorúságom e pillanatban, mint az őszi
falevél lehullik,
A múltbeli csalódásom az árral együtt
elúszik.
Mostanra már szeretetem nem elég, hogy
szavak kifejtsék,
Úgy látom az emberek, mintha túl gyorsan
felednék,
Mert tettek azok, mik igazán meg-
mutatkoznak,
Ezek mi őszinte bizalmat alkotnak.
Kérlek továbbra is maradj most már
mellettem,
Ne hagyd, hogy a monoton sötétségbe
elvesszek,
Add hát kezed, és induljunk útra együtt,
És még az ég is minket néz, lásd milyen
szépen elcsendesült.
Idő
Elmúltak az évek,
mint ahogy a madár száll,
De ott maradtam az emlékeknél,
s a sok-sok szónál.
Ezernyi kép,
melyeket nem felejtek,
Gyermeki szív,
amellyel örökre szeretlek.
Hiányzik a rengeteg emlék,
mely szívemben egy örök ék,
Ami egykor sokáig élt.
Hiányzik ölelése,
s keze érintése,
Vigasztaló szava,
biztonságot nyújtó karja.
De az idő nem vár meg,
halad az útján,
S nem botlik meg egy-egy buckán.
Messze, messze…
(Ami Babits Mihály verséből kimaradt…)
Törökhon. Fővárosa Ankara,
Téged is egy repülő visz oda.
Ahol az ég és tenger összeér,
Tudod, ez a látvány aranyat ér.
Brazília. A karnevál otthona,
Ahol sok a táncoló maskara.
A repülőút kicsit hosszadalmas,
Ám ami ott vár Rád, az hatalmas.
Érezni téged
Érezném lágy ajkad érintését,
melytől szívem hevesebben ver,
S csak érintésed fellángoló érzést
kavarna most bánatos szívemben.
Lágy dallam zeng most felettem,
elmélyült sötét lelkemben.
S most mosolyodra lenne szükségem,
melytől napom is boldogabb lehetne.
Vihar tör ki most belőlem,
szégyen ez a szerelem.
Szívem törött most félbe,
csak csókod él bennem.
Érezném most tested,
mely melengetné lelkem.
Ha szerelembe ejtenél,
most tőled ragyognék.
Hiányzol
Sötét, viharos idő tombol éjjel,
Villámok s szürke felhők az égen.
Kis faluban, kis házban,
Kesereg egy kislány magában.
Jaj, mi lesz vélem nélküled,
Drága nagymamám, így tovább hogy élek?
Kit fogok meglátogatni mindig,
S kihez fordulok gondolatimat kisírni?
Kit fogok én ölelgetni,
S kihez megyek örülni?
Emlékszem, mindig azt mondád,
Ne sírj, kicsi virágszál.
Bár én is fellegek közt járnék,
Bárcsak ott is veled lehetnék!
Tudom, hogy jó dolgod van, s nem szenvedsz,
De én szenvedek, és nem tudok élni nélküled.
Hogy tudnék élni nélküled?
Bú, s szomorúság gyúl most keblemben.
Csak azt kívánom, bár még egyszer itt lennél,
Csak utoljára hozzám szólnál, s megölelnél.
Tinikor
Tinikor csodás, mint a virágok,
Színes élmények, mint a szivárványok.
Barátok közt nevetés és könnyek,
Együtt álmodnak, együtt remélnek.
Iskolapadban csendes figyelem,
Tollak, ceruzák, papírok remegnek.
Szívek dobognak,
titkok csendben szólnak.
Érzelmek hullámoznak, mint a tenger habjai,
Szerelem, barátság, kalandok, csodák.
Tinikorban minden lehetőség adott,
Élvezzük hát, míg fiatalok vagyunk.
Te a tavaszban
A tavasz reggeli napsugarában
megpillantottalak,
az ibolya szirmában
megcsodáltalak.
Megláttam gyönyörű orcádon
a félelmet,
átkaroltalak volna,
de már nem lehetett.
Elfeledném szépséged,
de nem lehet,
téged már a szívem nem feled.
Este a naplementét figyeltem,
közben rád gondoltam,
bús lelkem miatt összerogytam.
Csodállak
Csodállak, ha enyém vagy,
Életem tavasza te vagy.
S engem ha elhagysz, a virágok elhervadnak,
A kert kopár s üres lesz, a madarak elszállnak.
Csodállak, ha mással vagy,
Boldogságot te adj,
S ha már nem leszel nekem,
Boldogság helyett szomorúság lesz bennem.
A levél színes lett. Oh, Ősz!
Az erdőben magányos az őz.
Magányos, mint èn,
Ősz után jő a tèl.
Szívemben a szerelem már nem èl.
Hideg, sötét a tél.
A tűzzel játszom,
Még mindig szeretlek nagyon.
Csodállak, ha te is szeretsz engem,
Maradj velem örökre, drága szerelmem!
Hiányzol, mint virágnak az oxigén,
Szeretlek angyalom, te vagy szívemben a fény.
Csodállak, ha szereted szerelmünket,
S a bánat kiköltözik a szívemből.
A boldogság újra összeköt bennünket,
A havas télből így lesz csodás kikelet.
Csodállak mindennap reggeltől estig,
Ha tehetném, csókolnálak mindig.
Boldog vagyok, mert enyém vagy,
Az irántad érzett szerelmem elég nagy.
Bárcsak tudnád milyen fontos vagy nekem,
S ha látlak valahol, remeg az egész testem.
Szeretlek, mint hold a csillagokat,
A rétről leszedném Neked a virágot.
Magyar vagyok
Amikor azt hallom, hogy Magyarország.
a szívem egyre gyorsabban kezd verni.
A szemem csillog, mint a csillagok az égen.
és könnyezik, mint a zápor.
Mikor látom a Balatont, elsírom magam.
Mennyi emlék,
Mennyi mosoly,
Mennyi nevetés!
Mosolygok, mikor látom a magyar kultúrát.
Látván a magyar néptáncot, táncra vágyom.
A magyar nép soha nem hal ki,
míg létezik e föld.
Én bátran kiáltom, hogy
magyar vagyok,
hazafi vagyok,
honfi vagyok!
Siralom
Elvesztette harcát a turul.
Erdélyben már oláh az úr!
Elvesztette címerét, szép kincses Kolozsvár!
Mátyás szülő helyét halotti fátyol fedi már.
Husztnak bús düledékjein megállni már nem lehet,
Rabló Tóthok vették azt a helyet.
Elvették, Elvették hazánkat!
Elvettek mindent, erdőket és házakat!
Elveszett minden. Ez nem is kérdés.
A kérdés, hogy ki éli túl ezt a gyászos kivégzést?
Európa hallgatott. Elfordult hazánktól,
Attól a hazától mely védte őt a vad oszmántól!
De eljön az idő, mikor a turul vissza száll!
És újra mienk lesz szép, kincses Kolozsvár!
Nemzetünk újra felemelkedik,
Isten segedelmével, ilyen gyászba még egyszer nem esik.
Anya
Ez a szó, melynek köszönhetjük mindenünket.
De vajon mit is jelent ez?
Egy embert, aki feltétlen szeretettel lát el.
Bármit csinálsz, ragaszkodik Hozzád,
Akár a tyúk a tojásához.
Kiabál, veszekedik!
Vajon miért?
Sok gyerek azt mondja: „Ilyenkor nem szeret.”
Pedig ilyenkor szeret igazán.
Jót akar neked, még ha te ezt nem is látod.
De mi gyerekek, ezt nem fogjuk fel,
Kicsik vagyunk még ehhez.
De remélem, minden gyerek majd
amikor felnő,
Megérti, mennyi mindent tett érte az édesanyja.
Értékeljük édesanyánk szeretetét!
Hisz van, aki árva,
S nem tudja mit jelent
Egy szerető édesanya gondoskodása.
Csillagok alatt
Hideg cseppek folynak le az arcomon,
S érzem a félelmet hangodon.
Érzem ahogy könnyem gördül lefelé,
S közbe csak azt kívánom, maradj velem örökké.
Éjjel van, az égen ragyognak a csillagok,
De számomra csak te létezel, mint az igazi égi angyalok.
Oh, ha tudnád, mennyien nézik most a holdat,
De bárki bármit mondhat, én szememet le nem veszem rólad.
S szeretnék egyszer táncolni, nevetni veled a Hold alatt,
S szeretni téged egy élet letelte alatt.
Könnyes arcomat kezed közé fogod, s gyengéden a fülembe súgod:
Váltsd valóra minden egyes álmod!
Hazánk
Magyar Föld, hol a tájak bőkezű kincsei ringanak.
Történelem szövi a fák lombját, a folyót meg a várfalat.
De a kormány árnyékot vet a múltra és a jövőre,
Ezzel elveszítve a szabadság fényét és sötétséget hozva lelkünkre.
Síkságok, dombok, erdők szépsége suhan a szélben.
Hol hajdan fényes puszta, ott most stadion és Lőrinc ki gazdagságot élvez.
Hisz korrupt ez az Ország, ha tetszik, ha nem,
Mer hülye az, aki mostmár Országhatárokra belül marad idebenn.
De nem is a kormány a hibás, ki él a lehetőséggel,
Hanem a Nép, aki fölnéz Orbánra és térdel.
Mert mindegyik otthon ül, tévét néz és ugat,
De szavazáskor kapják a zsák krumplit és akkor be tudják fogni a szájukat.
Itthon...
Mi ez hely, túl a Dunán,
Kisebb dombok túloldalán,
Kis város, itt áll rég
S egy fiú, kiből növök majdan Én.
Otthonom ez egy ideje,
Hisz még Apám tért ide,
S ide hozott engem is,
Már hálát ezért tettem is.
Hiába hogy apró, s kihalt,
Szívem köt ide, s ez érzés kitart,
A nyugalom, a barátok, az élmények,
Ezek mindnyájan értékek.
A csendes természet,
Az anyai kertészet,
S a nyugalmas utcák,
Melyeket kiskutyák futják.
A telkünkön a mi kis házunk,
Benne, mint egy család, vacsorázunk,
S kedves Anyám főztjei,
Most is meg tudnám ölelni.
Ősszel kezdem itt az iskolát,
S nézem a várkert színes udvarát,
Télen jön a család karácsonyra,
S én elutazok az osztrák Alpokba.
Tavasszal már vissza is térek,
S csodálom ahogy virágoznak a rétek,
Nyáron a fiúkkal kis lubickolás,
S a nagy szünet végén újra izgulás.
Kevés szó van ezt mind leírni,
Egy életig lehetne erről mesélni,
Minden egyes dolog ideköt hozzád,
Szívemben élsz, Szentgotthárd!
Élvezet
Városok sötét fala lözt veszni látszik
Mi keserves fájdalomtól az élet ázik
Csuklóm záporától az utca árad
Ez a vörös iszap mossa át a gátad.
Nem tudják már élvezni ők se és te se
Koporsódnak magad vagy az utolsó szege
Temetéseden részt vehet-e kedvesednek kedvese?
És azoknak szende bűntelen gyermeke?
És most nézd meg e szende lelket
Egy mosolygós boldog apró-termet
Ki hangos kacajával festi ezt a termet
Sáros pocsojába ujjal rajzol édenkertet
Élvezetednek hát legyen ő a forrása
Ne juss hát a bús város sorsára
Vegyél hát alapos példát róla
Had erezze hát szád milyen az élvezet csókja
Csak 1 versre lehet szavazni, 24 óránként egy IP-címről.
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
- Szavazatok: (0%)
| Összes szavazat: | |
| Első szavazás: | |
| Utolsó szavazás: |
