A könyvtár gyermekrészlegének barátságos környezete tökéletes helyszínt biztosított az Anyakör első alkalmának, amelynek szakmai meghívottja Szoták Martina (Lélek iránytű), kiskamasz és ifjúsági coach, tanulásmódszertani támogató volt. Az esemény mottója hűen tükrözte a délután szellemiségét: „Egy alkalom, ahol nem kell tökéletes anyának lenned. Elég, ha őszinte vagy önmagadhoz.”

A zsenília fonal, ami mindent megmutatott

A foglalkozás egyik legmegrendítőbb és leglátványosabb részeként Martina egy rendkívül erős vizuális gyakorlaton keresztül, színes zsenília fonalat hívott segítségül a szülői működés modellezésére.

Elsőként a „Kötődési fonalat” mutatta be a jelenlévőknek: szemléltette, hogyan működik a rugalmas kapcsolat szülő és gyermek között. Ez a láthatatlan kötelék képes megnyúlni, amikor a gyermek elindul felfedezni a világot – legyen szó a határok kereséséről vagy az önálló szárnypróbálgatásokról –, de sosem szakad el. Biztonságos bázist nyújt, miközben teret enged.

Ezzel éles kontrasztban Martina a „Féltő óvás” csapdáját is láthatóvá tette egy egészen különleges szerepjátékkal. Saját magát kezdte el szorosan körbetekerni a zsenília fonallal, miközben a gyermek különböző életfázisainak bőrébe bújt. Elsőként kisgyermekként, majd kiskamaszként, végül pedig felnőtt gyermekként szólalt meg és kérdezett a jelen lévő édesanyáktól, miközben a fojtogató fonalrétegek egyre jobban korlátozták a mozgását.

A résztvevők saját szemükkel láthatták és a feszült párbeszédeken keresztül hallhatták, hogy a puha, jó szándékú szülői óvás a sokadik réteg után miként válik mozgásképtelenné tévő gúzzsá a gyermek életének különböző szakaszaiban. A jelenlévők mélyen átérezték a szimbólum lényegét: a túlzott féltés, a gyermek helyetti megoldások fizikai és érzelmi blokkot képeznek. A gyermek ebből – kortól függetlenül – nem a biztonságot, hanem azt az üzenetet tanulja meg: „Nem vagy képes rá egyedül.”

„Nem akarok beleszólni, de…” – Az átkeretezés művészete

A workshop központi témáját a plakátról is ismerős, mindennapos elszólás adta: „Nem akarok beleszólni, de…” Martina vezetésével a szülők saját félelmeiket és elvárásaikat térképezték fel, amelyek ezen mondatok mögött meghúzódnak.

A coach segítségével az édesanyák interaktív formában keresték azokat a nyelvi és szemléletbeli átkeretezéseket, amelyek segítenek abban, hogy ne erőltessük rá a saját megoldásainkat a gyermekre. Megtanultuk, hogyan engedhetjük el a gyerekek kezét úgy, hogy közben mégis biztos pontként mellettük maradjunk. A kéretlen tanácsok helyett a támogató partnerség került előtérbe, ahol a szülő a kritika helyett így fogalmaz: „Kicsit aggódom amiatt, amit választottál. Mesélsz róla, hogyan tervezed megoldani?”

Leszámolás a „katasztrófa hadművelettel”

A beszélgetés utolsó szakaszában Martina a szülői „katasztrófa hadművelet” feloldásának fontosságát hangsúlyozta. Ez az a reflexszerű működés, amikor a legkisebb gyermeki hibát vagy nehézséget is végzetes tragédiaként, vagy a gyermek alkalmatlanságának bizonyítékaként kezeljük.

A foglalkozáson elhangzott: a „Nem vagy elég jó” vagy a „Most nem vagy jó” burkolt üzeneteit végleg mellőznünk kell, hiszen a hibázás nem katasztrófa, hanem a saját tapasztalatszerzés és a tanulás természetes része.

A becsületkasszás formában megvalósult délután végén az édesanyák lelkileg feltöltődve, gyakorlati útravalókkal és azzal a megnyugtató érzéssel térhettek haza, hogy a szeretet valódi ereje nem a folyamatos kontrollban, hanem a bizalomban rejlik.

Köszönjük minden résztvevőnek a csodálatos nyitottságot, Szoták Martinának a lenyűgöző, mélyen elgondolkodtató és gyakorlatias feladatokat!