1836 nyarán járunk. Margaret Fuller ekkor találkozik először Ralph Waldo Emersonnal, az egyik legjelentősebb amerikai íróval. Ekkorra már ő maga is hírességnek számít, hiszen publikált író – nőként, ami az akkori Amerikában még kuriózumnak számít.
Margaret sok mindenben volt első. Az első nő, aki engedélyt kapott, hogy a Harvard Egyetem könyvtárában kutathasson. Az első nő, aki külföldi tudósítóként dolgozott. Az első nő, akit a kor legnagyobb amerikai írói magukkal egyenrangúnak tekintettek. És, ami talán a legfontosabb, az első, aki írásaiban minden tekintetben egyenlő jogokat követelt a nőknek.
Margaret Fuller történetében ráadásul komoly szerepet játszanak a kor zseniális alkotói: Nathaniel Hawthorne-t részben ő ihleti A skarlát betű hősnőjének megformálására; Emerson és Thoreau a legjobb barátai; Poe sokáig hadakozik vele, de végül még ő is elismeri a tehetségét. Európában találkozik Wordsworthszel, Chopinnel, George Sanddal, Mazzinnival… Olaszországban találja meg új hazáját, egy római arisztokrata felesége lesz, házasságon kívül szül neki gyereket… Tele van alkotói tervekkel, az olasz nemzeti mozgalom történetét akarja megírni, amikor élete tragikus véget ér.