Az énekelt dallamok sorában megszólal a verbunkos, a különböző típusokat hordozó hajdútánc, előkerülnek a régi magyar dallamok évszázadok óta élő darabjai.

Az európai barokk motívumainak kései megjelenése hazai versformák kialakulását segítette, s mintául szolgált az 50. genfi zsoltár is. A bécsi klasszikus zene stílusában készült dallamok  mellett hallható a mazurka, a népszerű társasági dal, a népies magyar műdal. Egyedi formával tűnik ki a "versmegzenésítés" példája.

A hangszeres verbunkos zenéjét a nyomtatványok többnyire billentyűs letétben tartalmazzák, a kéziratok tanúsága szerint azonban sokféle hangszeren játszották. A gitárváltozatok mellett a furulyacsaládnak a XIX. század első felében kifejlesztett "csákány" nevű hangszerére készült darabja, s az első magyar opera népszerű áriájának hangszeres változata is felhangzik.

A hangszerelés követi a kor gyakorlatát. A kéziratok bizonyítják, hogy a dalok leginkább gitárkísérettel szólaltak meg, s szólóhangszerként a fuvola és a furulya szerepelt. A kíséretben szerepel a már nagyon ritkán előforduló lanttípus, a teorbinó. Basszushangszerként a gambacsalád továbbélő violone tagja van jelen.