Danielnek ​tervei voltak, melyeket – mint egy jövőidőben írott naplót – egy noteszben foglalt össze. Bár olykor egy-két apróságot ki kellett igazítania a naplóban, de összességében az élet – és a boldogság – egyszerű volt és problémamentes. Hirtelen azonban minden megváltozott: Portugália összeomlott, Daniel munka nélkül maradt, felesége és gyermekei elköltöztek, és hitelét sem tudja tovább fizetni. Az a két ember pedig, akiket legközelebbi barátainak tartott, eltűntek életéből. Az egyikük, Xavier immár tizenkét éve a lakásába zárkózva kizárólag statisztikáival foglalkozik, és mélydepresszióba süllyedt amiatt, hogy a honlap, amellyel az egymásnak segíteni vágyó embereket akarták összehozni, teljes kudarcnak bizonyult. A másikukat, Almodôvart pedig letartóztatták, amikor szorultságában kétségbeesett lépésre szánta el magát. Daniel a saját gyermekeire és Almodôvar fiára gondolva megpróbálja elképzelni, hogy az övéket követő generációk számára vajon milyen remény marad. És úgy dönt, hogy nem adja fel. Ha az élete romba dől is, a dolgok megjavításába vetett hite rendíthetetlen – mert jövő nélkül a jelennek sincsen értelme.