A Karácsonyi oratórium Bach (1685-1750) nagy vokális művei között különleges helyet foglal el: egyetlen kompozíció, amelynek előadása azonban két héten keresztül, hat ünnepnapon és két templomban zajlott keletkezésének évében, az 1734-35-ös egyházi évben. Bach tehát ötvözi benne a többrészes oratórium és az egyházi évet átfogó kantátaciklus gondolatát. A mű szövege és az egyes részek témája nagyvonalakban egyezik az adott ünnepnap evangélium-részletének tartalmával: Jézus születése, az örömhír kihirdetése a pásztoroknak, a pásztorok hódolata, Jézus körülmetélése és keresztelése, a bölcsek érkezése, és végül a bölcsek hódolata.

Zenei anyagában a Karácsonyi oratórium túlnyomórészt világi kantátákra vezethető vissza. Az újrahasznosítás, paródia során Bach egyszeri alkalomra írt zenéket „menthetett” át az egyházzenei repertoárba. A Karácsonyi oratórium esetében az átvételkor nemcsak a szöveg paramétereinek (sorhossz, szóhangsúlyok) egyezéseire, hanem a zenei kifejezésformák megfelelésére is nagy hangsúlyt fektetett a szerző. Ez leginkább a születésnapi kantátákból (BWV 213 és 214) felhasznált számos kórusnál és áriánál nyilvánvaló, hiszen a világi uraság születését ünneplő tételek egyszerűen alkalmazhatók Jézus, a mennyei király születésének ábrázolására. A szövegek hangulatának egyezéseivel így a zenei affektus azonossága is együtt jár. A nyitókórus – szintén egy születésnapi kantáta tételének paródiája – trombitákat, dobokat és hegedűket megszólaltató indítása mindkét szöveg általános elvárásainak („Örvendezzetek”) tökéletesen megfelel.
A librettista személyét illetően nem lehetünk biztosak. Elképzelhető, hogy Christian Friedrich Menrici (Picander) költötte át saját világi verseinek egy részét, bár nevét sem a szövegkönyvön, sem máshol nem láthatjuk. Szinte biztosra vehető azonban, hogy Bach közreműködött a libretto kialakításában, a bibliai szöveg felosztásában és a korálok helyének kijelölésében.

A tételtípusok tekintetében Bach a passióiban használt formákhoz nyúl: az evangélista bibliai szavai secco recitativo, illetve turba-kórusok formájában jelennek meg, akárcsak Heródes megnyilvánulása. Az angyalok  ezzel szemben vonóskísérettel alátámasztva szólalnak meg. Az egyházi énekek négyszólamú, hangszerkíséretes korál-megzenésítésekben hangzanak fel. Ritka kivétel, mikor a korálszöveg tételen belül szabad költeményekkel ötvöződik cantus-firmus tétel alakjában, vagy arioso-szerű megzenésítésben bukkan fel. A szabad szövegeket hangszerkíséretes recitativo és ária formájában zenésíti meg, amelyben a recitativo az ária preludiumaként értelmezhető (ezek a tételek kivétel nélkül eredeti kompozíciók). A költött szöveg másik előfordulási formája a kórus. Öt rész ilyen tétellel indul – a második részben ezt egy zenekari Sinfonia helyettesíti -, a szakaszokon belül pedig sosem fordul elő ez a tételtípus.