A Bon-Bon mindig is híres volt a vidám, popos, fúvósokkal is tarkított rockzenéjéről. Sok dalban tartottak elénk görbe tükröt, kifigurázva jelenségeket, személyeket is ha kellett, persze finoman, stílusosan, odaillő iróniával. 

Olyan zenét kapunk tehát, ami feldob, és olyat is, ami elgondolkodtat vagy éppen líraiságával a szívre hat.

Nincs ez másként legújabb munkájukon sem. A Mindig úton című CD-jük (azért is kapta ezt a címet a lemez, mert rengeteget koncerteztek amellett, hogy készültek az új anyaggal is) az együttes elmúlt tizenöt évhez igazítva 15 számot tartalmaz. Első hallgatásra is rögtön tetten érhető a Bon-Bon-feeling: a bulizós, oda se neki hozzáállás, amelyet a nyitónóta Ez legyen a mi napunk! közvetít.

A vidámabb felfogású dalokból van több ezen a lemezen, de kapunk nagyon szép lírai dalokat is, olyanokat, amelyek nem hagyják érintetlenül a lelket. Emellett olyan számok is szerepelnek ezen az albumon, amelyek egyfajta útkeresést, újdonságot is jelentenek a bulizenék mellett, mint például a Bújj hozzám, melybe elektronikát is belecsempésztek a gitárhangzás mellé.

A hangzás remekül színezi Szolnoki Péter fuvolahangja. Török Tamástól a már elvárható minőségű basszusalap most is jelen van (a dalszövegek egy részét egyébként ő, Rönky Fruzsina és Kincses Zoltán, nagyobbik részüket Duba Gábor írta). A Bon-Bon-lemezek elkészítésében az utóbbi időben megszokott zenészek most is jelen vannak, többek között Sipeki Zoltán gitáros, Závodi Gábor billentyűs, Gyenes Béla szaxofonos és Szentmihályi Gábor dobos.